Tanácsok lótartóknak VII. ( az élés körüli teendők)		2005.02.21. 09:27
Az ellés körüli teendők Sokan izgatottan várják az első, otthonukban megszülető csikó érkezését. Sokszor ez a túlságos aggódás és igyekezet (és természetesen a megfelelő felkészültség hiánya) az, ami miatt nem kap megfelelő ellátást a kiscsikó és mamája. Szerencsére a ló legtöbbször könnyen, és egyedül ellik. De ha nem, akkor viszont komoly gondok lehetnek. Ezért némi előkészületeket kell tennünk a zavartalan ellés lebonyolítására. Mindenekelőtt már egy-két héttel az ellés várható időpontja előtt álljon a kanca azon a helyen, ahol elleni fog. Ez legyen elég tágas (min. 3×3 m), hogy kényelmesen le tudjon feküdni. Ne legyen lekötve. Az alom mindig tiszta és száraz legyen. Az ellés előtt kb. egy héttel ragacsos folyadék jelenik meg a kanca tőgyén, majd megindul az ún. előtej (föcstej) kiválasztása. Ezt nem szabad kifejni, mert nagyon sok immunanyagot és hashajtót tartalmaz melyre a csikónak feltétlen szüksége van. Többször ellett ló sajnos sokszor már elfolyatja ezt a tejet, mire az ellés megindul ezért jó, ha van kéznél ricinusolaj. Általában este, éjjel, hajnalban ellik, de az biztos, hogy akkor mikor senki nem számít rá, vagy már mindenki elaludt a több napos virrasztás okozta fáradtság miatt. Mindenféleképpen illik óránként ránézni a lóra, még éjszaka is. Jó, ha van egy állatorvos, aki tud a várható ellésről, és szükség esetén elérhető. Ellés előtt röviddel már nagyon híg trágya jön a lóból, és a pérája kicsit megduzzad. Ilyenkor többször le lehet mosni fertőtlenítő oldattal. (Sterogenol, Neomagnol oldat). A folyamat akkor kezdődik, mikor megreped a burok és elfolyik a többliternyi magzatvíz. Általában a ló fekve ellik. Nem szükséges beleavatkozni a folyamatba, de azért jó, ha készen állunk egy gumikesztyűvel a kezünkön. A csikónak először a lába jelenik meg. Fontos, hogy mindkettő ott legyen egymás mellett, mert ha nem, akkor az egyik az behajlott és akadályozza az ellést. Rögtön állatorvost kell hívni, mert ilyenkor ki kell egyenesíteni a lábat. Ez egy nehéz munka, mert a csikót orránál fogva vissza kell nyomni (miközben az anya buzgón tolja kifelé és nem kis erővel) és a lábat benn a szülőcsatornában kiegyenesíteni. Normál ellés esetén soha nem szabad húzni kifelé kiscsikót, mert megsérülhet a hüvely, és komoly fertőzést hozhat létre. A két pata után kb. 10 cm-re kell jönni az orrnak. A váll kitolásáig eltelhet akár 10-15 perc is, de utána pillanatok alatt kint van a kiscsikó. Mikor már majdnem kijött, akkor kézzel le kell szedni az orrlikairól a magzatburkot, és kitörölni belőle a nyálkát, hogy mikor először levegőt vesz, akkor ne menjen a tüdejébe a víz. Utána hagyni kell, hogy a mamája megszagolja, lenyalogassa. Bármilyen aranyos is nem nagyon szabad hozzányúlni! Egyetlen fontos teendőnk van ilyenkor, hogy a köldökcsonkot lekezeljük tömény jóddal, vagy más fertőtlenítővel. Az egészséges csikónak 40 percen belül fel kell állni, és rögtön szopni. Ha nem tud ennyi idő után megállni a lábán, akkor lehet támogatni, tartani szoptatáskor. 3 órán belül el kell távoznia a bélszuroknak. Erre szolgál a föcstejben lévő hashajtó. Ezt illik kivárni, mert ha nem tud trágyázni, akkor kis ricinusolajat kell lenyeletni vele, és figyelni addig, míg el nem távozik a kb. 60-cm hosszú bélszurok. A méhlepényt le kell ellenőrizni, hogy teljes egészében kilökődött-e, mert bennmaradása esetén súlyos fertőzés léphet fel, mely akár az anya életébe is kerülhet. A csikó akkor egészséges, ha szinte egész nap fekszik, kerek a hasa, és 20-30 percenként szopik. Mikor már evett és alszik akkor a kancát is meg lehet kicsit tisztogatni. Különösebb ellátás ekkor már nem igényel. Sétálni már másnap kimehetnek egy öt percre. Ez a mozgás segíti a belső szervek visszarendeződését. 3-4 nap után kimehetnek a karámba, de lehetőleg jó, napos időben, és a csikónak mindig legyen almozott helye, ahol feküdni tud. A köldökcsonknak már másnap száraznak és kicsinek kell lennie. Duzzadt, váladékos csonk köldökvéna gyulladásra utal, melyet rögtön állatorvossal kezeltetni kell, és így is nagy az esély arra, hogy a csikó elpusztul. A kancánál 5-6 nap alatt meg kell szűnnie a hüvelyi váladéknak. Ellenkező esetben szintén állatorvoshoz kell fordulni.

Tanácsok lótartóknak VI. (gyógyszerek)		2005.02.21. 09:26
Gyógyszerekről Mi az, amire szükségünk lehet házi patikánkban? A lentiek főleg humángyógyászatban használt gyógyszerek Az állatgyógyászati cikkeket ad.us.vet. kifejezés jelöli. Fertőtlenítő szerek: Betadine, Jód, Arugeen spray: injekciózás esetén, sebek fertőtlenítésére. 3 %-os Hydrogén peroxid (Hyperol): sérülések, nyírrothadás lemosására Sterogenol oldat, Ritosept oldat, Neomagnol: fertőtlenítő lemosásra. Sérülésekre való krémek: Hydrocortison 2,5 %-os krém, Ebrimycin gél: együtt és külön is lehet használni sérülésekre, de csak egy-két napig. Utána hámosítóval kenni. Nagyon erős gyulladáscsökkentő antibiotikummal kombinálva. Humán gyógyszer, csak receptre kapható. Neogranormon kenőcs: hámosító. (recept nélkül kapható) Trümmeli paszta (ad.us.vet.): Hámosító, fertőtlenítő Mikulitz kenőcs (ad.us. vet): Hámosító. A csüd sérüléseire megelőzésképpen is használható. A sebek utáni kemény pörkök eltávolítására. Állatorvosi receptre. Mercurochrom oldat: hámosító. Gombás megbetegedésekre: Baranszky paszta (ad.us.vet): a tarlósömör leghatásosabb ellenszere. Szinte mindenfajta sömör és gomba kezelésére jó. Állatorvosi receptre. Castellani oldat, Trichlorata oldat: csak receptre. Pataápolásra: SBC paszta (ad.us.vet): nyírrothadás kezelésére. Állatorvosi receptre. Fakátrány: nyír és talp megóvására. Féreghajtók: Equalan, Panacur, Thelmin, Vermitan, Mebenvet: általában paszta formában. Több ló esetén érdemesebb az 500 gr-os granulátumot választani. Görcsoldók: Algopyrin inj. No-spa inj. (ad.us.vet): lehet vénásan és izomba is. Kb. 20 ml/500 kb. Vizelethajtó: Furosemid inj.: 2-4 ml vénásan. Receptre kapható. Allergiás reakciók esetén: Depersolon, inj, Nomilen inj, Calcimusc inj: komplex terápia részeként alkalmazható. Dehistin inj. (ad.us.vet): állatorvosi receptre. A szem betegségeire ható gyógyszerek: Ultracortenol, Depersolon szemcsepp: gyulladáscsökkentő. Receptre kapható. Irgamid, Garasone, Septosyl szemkenőcs: antibiotikum. A Septosyl recept nélkül kapható Fontos tudni, hogy bármilyen kis gyulladás van a ló szemében akkor azt azonnal el kell kezdeni kezelni. A szaruhártya nagyon érzékeny és elhanyagolt szemgyulladás esetén hályog alakul ki mely vaksághoz is vezethet. Először a szemcseppet kell belecsepegtetni. Sokszor megy sár vagy valami kis növénydarab a ló szemébe. Ezt izotóniás sóoldattal, vagy a szemcseppel kell kimosni. Utána mindenféleképp antibiotikumos szemkenőcsöt kell a szembe!!! kenni. (Nem mellé, fölé, alá, hanem bele! Az elég, ha az alsó kötőhártyát óvatosan lehúzzuk és arra tesszük a krémet.) A szemcseppek kortikoszteroid tartalmuk miatt erősen gyulladáscsökkentő hatásúak amire szükség van a kezelésnél, de ezért mindig együtt kell alkalmazni valamilyen antibiotikumot is tartalmazó szemkenőccsel. Szembe csak szemkenőcsöt lehet kenni! Jó hatásfokúak a különböző, gyógyszertárakban kapható gyógyteák. A borsmenta és kakukkfű tea köhögéscsillapító, a kamilla gyulladáscsökkentő hatású. Általában szeretik a lovak, de megitatásuk nem annyira egyszerű. Ált egy vödör vízben 2-3 evőkanál teát kell megfőzni. Hidegen kell itatni, ha lehet reggel, etetés közben. Ha önitatós az istálló, akkor éjszakára el kell zárni a vizet. Ha csak egy pár kortyot iszik belőle a ló, már az is hatásos lehet. Naponta többször meg kell kínálni, mindig itatás előtt. Természetesen utána mindig meg kell kínálni sima vízzel is. Hol juthatunk hozzá a gyógyszerekhez: Budapesten a kijelölt patikákban készítik el az állatgyógyászati gyógyszereket. Vidéken szinte minden nagyobb gyógyszertárban foglalkoznak vele. A kész termékeket a különböző állategészségügyi területen működő cégek boltjaiban lehet beszerezni. Humán gyógyszereket állatorvos is felírhat receptre, de a teljes vételárat kell kifizetni érte. A homeopátia az állatgyógyászat területén is egyre több teret hódít, és nem is akármilyen eredménnyel. Nemzetközileg elismerten és hatásosan gyógyítja a lovakat. Magyarországon is egyre több állatorvos ismerkedik meg ezzel a fajta gyógyászattal, és komoly erőfeszítéseket tesznek oktatására, népszerűsítésére.

Tanácsok lótartóknak V. (betegségek)		2005.02.21. 09:25
A ló leggyakoribb betegsége a bélsárpangás, avagy a köznapi nyelvén: kólika. Ez általában heves hasi fájdalommal jár. A ló nem eszik, hasát nézegeti, kapar. Erősebb görcsök szemmel láthatóak a hasfalon, leizzad, sőt súlyosabb esetben hempereg, vergődik. Ez utóbbit mindenféleképpen meg kell akadályozni, mert könnyen bélcsavarodást kaphat. A trágyája normál esetben sárgásbarna színű, puha, de egybeálló gombócokból áll, és felületét fényes nyálka borítja. Bélsárpangás esetén ehhez képest színe sötétebb, kemény száraz bogyókat tartalmaz. Sajnos ez egy olyan betegség mely a kezdetben könnyen gyógyítható, de ha nem érkezik szakorvosi segítség időben, akkor súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Az állatorvos szinte sosem tud a kezdeti időszakban jönni, ezért célszerű, ha minden lótartó megtanul injekciót beadni a vénába. (Ez egy állatorvos segítségével könnyen elsajátítható.) Mit tegyünk, ha kólikás a ló? Legfontosabb, hogy vegyük észre! Abból, hogy kedvetlen, nem eszik, esetleg nyugtalanul sétál. A hasfalon át jól hallhatóak a bélhangok. Normális esetben állandó zörejek és kb. 8 másodpercenként egy hangos morajlás hallható. Bélsárpangás esetén ezek a hangok elhalkulnak esetleg meg is szűnnek. Legelső feladat a fájdalomcsillapítás mely 20 ml (500 kg-ra) ALGOPYRIN vagy NO-SPA intravénás (továbbiakban iv.) beadásával kezdődik. A lovat ki kell vinni sétálni, de nem futtatni! Az injekció kb. 10 perc alatt jelentősen csökkenti a görcsöket. Sokszor csak egy kis megrekedt bélgáz okozza az egyébként erős fájdalmakat, mely a séta során megélénkülő bélmozgással el is távozik. Ilyenkor nincs szükség további gyógykezelésre. Gyakori a vizelési probléma miatti görcs kialakulása. Ez észrevehető abból, hogy a ló beáll olyan pozitúrába, ahogy pisilni szokott, de nem sikerül neki. 2-4 ml FURISEMID injekció iv. 10 perc alatt csodákat tehet. Más betegségek szövődményeként is kialakulhat kólika, mely általában abból ered, hogy a beteg ló nem mozog. Ha lehetőség van rá akkor a (még az egyébként lázas) lóval naponta többször 5-10 percet sétáljunk. Kivételt képez a patairha gyulladás és a bénulásos izomfesték vizelés, mely teljes boxnyugalmat kíván. Minden betegség esetén számolni kell ezzel a komplikációval, így a beteg lovat diétás étrenden kell tartani. Lehetőleg magas fehérje tartalmú takarmányt ne kapjon (lucerna, kukorica). Egyen csak réti szénát, és ha lehet, hagyjuk el az abrakot. Ha ezt nem tehetjük, akkor kevés beáztatott zab és korpa kis keserűsóval (mely hashajtó hatású) meghintve legyen a tápláléka. Füvet, zöldséget, gyümölcsöt ehet. Javulás esetén pár nap alatt, fokozatosan kell visszatérni az eredeti étrendre. Mindenféleképp nézessük meg állatorvossal a lovat, különösen akkor, ha többször ismétlődik, vagy nehéz munka után lett kólikás a ló. Ez azért fontos, mert a hasi fájdalom a hereborék sérv egyik ismertetőjele. Heréltnél és csődörnél jelentkezik. Az oka az, hogy a nemi szervnél lévő lágyékgyűrű (ahol a here- és húgyvezeték megy le a herezacskóba) kitágult nyílásán át (pl. erőltetett munka után) a bél is kitüremkedik, sőt később kizáródik és elhal. Ilyenkor a herezacskó dagadt és hideg. A betegséget az állatorvos egyszerű rektális vizsgálattal egyértelműen diagnosztizálhatja. Csak azonnali műtéttel orvosolható, nagyon jó gyógyulási aránnyal. Sajnos manapság egy ilyen műtét 50-60.000 Ft plusz utókezelés. Nagyon veszélyes betegség a takarmánymérgezés és az ebből kialakuló heveny savós patairha gyulladás. A mérgezés általában penészes takarmánytól alakul ki. Létrejöhet azonban hirtelen takarmányváltáskor is, mikor a szervezet nem képes semlegesíteni a hirtelen és nagy mennyiségben bekerült méreganyagokat, melyek amúgy nem okoznának problémát. Természetesen nagy szerepet játszik az egyéni érzékenység is. Ismertetőjelei a lábak ödémás duzzanata mely általában séta után csökken. Sokszor a has alja és a herék is bedagadhatnak, esetleg allergiás duzzanatok jönnek ki különböző testrészeken. Gyógyítás kombinált kezelés igényel. DEHISTIN, NOMILEN, CALCIUM, FUROSEMID injekciók iv. és RINGER infúziós oldat beadását kell elkezdeni. Szakorvosi ellátást igényel ez a sokszor napokig elhúzódó folyamat. Könnyen kialakulhat a patairha gyulladás. Ennek veszélyessége a ló sajátos lábszerkezetéből ered. A külső kemény szarutok és a belül elhelyezkedő patacsont között csak az ún. szarulemezek tartják a kapcsolatot. A pata bármely gyulladása esetén a szarulemezek között savókilépés indul meg ezzel megszakítva a kapcsolatot a csont és a szarutok között, és a ló súlya következtében a patacsont megsüllyed és előrebillen (rotálódik). Ha a savókilépés az egész patára kiterjed, akkor a szarutok egyszerűen leesik a csontról. Általában a ló ezt már nem éri meg, mert a szenvedéstől legyengül és a szövődmények (felfekvés, tüdőgyulladás) miatt elpusztul. A betegség kimenetele kifejezetten rossz. Az első 2-3 napban elkezdett megfelelő és radikális kezeléssel megmenthető a ló élete, de nagyon valószínű a rokkant pata kialakulása. Kezelni csak kórházban lehet, melynek ára 100.000 Ft-nál kezdődik. E betegség kialakulhat szeptikus (mikor egy sérülés elfertőződik, vagy ellés utáni méhlepény bennmaradása esetén) és traumás módon. Ez utóbbiról azért fontos tudni, mert pl. patkóhoz szoktatott ló patkó nélküli járatása kemény talajon is kiválthatja. Ugyanígy kialakulhat egy kemény sziklára vagy kőre való rossz lépéstől is. Ezek időben elkezdett kezelése esetén a kilátások egy fokkal jobbak, mint az előző kettőnél. A baj csak az, hogy az időben történő észrevételhez szakavatott szemekre van szükség. Általában előbb első patákon alakul ki. A pata meleg (és ezt mindig reggel, kimenetel előtt kell nézni, mikor kifejezetten hideg a ló lába) és a csüdartéria erőteljesen lüktet. A ló nem szívesen mozog, és maga alá húzza hátsó lábait, hogy kímélje az elsőket. Már ilyenkor a legrosszabbra kell gondolni. Jellemző tünet a pártaszél megdagadása, de ez már túl későn alakul ki, ahhoz hogy hatékonyan kezeljék a betegséget. A lovat mozgatni vagy a patkót levenni nem szabad! Segíti a gyógyulást a pata speciális gipszelése, de ezzel még sokan nem foglalkoznak, vidéki körállatorvosok meg szinte nem is hallottak róla. A tünetek jelentkezésekor rögtön kórházba kell vinni az állatot. Még egy jellemző betegsége a lónak a myoglobinuria vagyis a bénulásos izomfesték vizelés. A köznyelvben azért hívják ünnepi betegségnek, mert az ünnepek miatti 2-3 napos lópihenők után szokott jelentkezni. Erőteljes, rendszeres munkát végző (sportló, versenyló) és jól táplált lovon szokott előjönni. Az oka az, hogy a munka során az izomban, nagy mennyiségben jelenlevő glikogén a pihenő napok utáni első mozgáskor, hirtelen alakul át tejsavvá. Ez egy erős izomfájdalmat és lemerevedést okoz és a későbbiek során izomsorvadáshoz vezet. A vizelet a kiválasztódó izomfesték miatt vöröses színűvé válik. Sokszor csak 20-30 perc elteltével jelentkezik, de olyan erősen, hogy a ló mozgásképtelen is lehet. Ilyenkor nem szabad mozgatni, ha pedig nem otthon van, akkor 1-1 1/2 órai pihenő után, mikor kicsit oldódik a görcs és merevség, lassan haza kell vezetni. Izomlazítókkal (MIDETON inj.) és gyulladáscsökkentővel (DEPERSOLON inj.) kezelhető állatorvos segítségével. A megelőzés a fontos. Az erőteljes munkát végző lovat alaposan le kell sétálni, hogy ezek az anyagok nagy része lebomoljon. A karámban tartott lovaknál ritkábban alakul ki, mert egész nap (munka előtt és után) sétál. Sokan nem tudják, hogy azoknál a lovaknál, melyek huzamosabb ideg (8-10 nap) nem mozognak (sántaság, betegség) azért nem alakul ki, mert ennyi idő alatt magától lebomlanak a betegséget kiváltó anyagok. Az alultáplált ló esetében pedig nincs minek felszaporodni. De természetesen nem ez a követendő útja a prevenciónak.

Tanácsok lótartóknak IV. (pataápolás)		2005.02.21. 09:24
Sokan nem tudják, hogy mennyire egyszerű dolog, mert időről-időre ezen a területen is divathullámok söpörnek végig. A ló patáját is kezelni kell ugyanúgy, ahogy az ember a kezét is bekeni néha. Ilyenkor a pata víztartalmának megőrzése a cél, nem pedig az, hogy színe közelítsen az abszolút feketéhez. Természetes körülmények között a reggeli harmat, az eső és a hó teszi mindezt meg helyettünk. Egy rendszeresen kezelt patát elég egy héten egyszer- kétszer vízzel lemosni, de ilyenkor legalább 5 percig kell áztatni. Ez idő alatt megszívja magát vízzel, és mikor a felülete mattá válik, akkor kell bekenni a patakenőccsel. A patamosásra főleg nyáron kell nagyobb hangsúlyt helyezni, hiszen ilyenkor általában száraz a talaj. Vizesebb időkben a mosásnak inkább a tisztántartás szempontjából van jelentősége. Mivel kenjük be? Lehet boltban venni, lehet gyógyszertárban csináltatni és lehet otthon is csinálni patakenőcsöt. Alapanyagnak a legjobb a vazelin. Ha ebbe melegen keverünk ricinus vagy kukoricacsíra olajat, vagy szintén gyógyszertárban készített vitaminos babaolajat akkor ennél többet nem is tehetünk lovunk patájáért. (A patára ható szerek közül az E és A vitaminnak és Panthenolnak van szerepe. Ezeket az összetevőket külön is be lehet keverni a kenőcsbe.) Ebben az esetben kb. 500-600 Ft-ból kijön egy kiló kenőcs. 1 kg vazelinbe kb. 3-4 dl olaj szükséges, így télen is kenhető lesz. Minden ki és bemenetel előtt ellenőrizzük a ló patáját, hogy nincs e rajta sérülés, és tisztítsuk ki. A pata egyik leggyakoribb betegsége a nyírrothadás. Ezt általában anaerob rothasztó baktériumok okozzák, melyeknek legfőbb ellensége a szárazság és a levegő. Ezért fontos, hogy az alom száraz, és a ló patája gondozott legyen. Ha állásban áll, akkor nagyobb a veszélye a nyírrothadásnak, ezért ilyenkor tegyünk forgácsot vagy fűrészport a szalma alá. A nyírrothadás mindig a középső nyírbarázdából indul ki ellentétben a patarákkal, (ami a nyír és a talp szarujának egy jóindulatú túlburjánzása) ami a szélsőből. Ez utóbbi csak nagyon nehezen és elég radikális módszerekkel kezelhető és hajlamos a kiújulásra. Nem lehet pontosan tudni, hogy mi indítja el a folyamatot, de az biztos, hogy a nyírrothadásból is kialakulhat. A nyírrothadás könnyen felismerhető kellemetlen és jellegzetes szagáról és a fekete kenőcsös váladékról melyeket a rothasztó baktériumok termelnek, mikor feloldják a nyír szaruját. Kezelése viszonylag egyszerű. A belső nyírbarázdát a patakaparóra tekert vattával ki kell tisztítani. Ilyenkor jó mélyen bele lehet és kell nyúlni a résbe, de vigyázva arra, hogy ez már egy érzékeny terület. 3 %-os Hyperol oldattal, majd jóddal, Betadinnel, vagy hasonló fertőtlenítőszerrel átmossuk. Utána SBC pasztát és vattát kell beletömni. Ezt elég naponta egyszer megtenni, ha a vatta nem esik ki. Általában egy heti kezelés után már kiszárad a nyír, de ezzel nem fejeződött még be a folyamat, ugyanis 2-3 hónap is eltelik, mire az elhalt rész alatt új szaru kezd képződni. Ez idő alatt a kiújulás megelőzése érdekében nem árt hetente egyszer megismételni a kezelést, hogy a még megbúvó baktériumok is elpusztuljanak. A pata akkor tekinthető gyógyultnak, mikor a nyír már teljesen új, rugalmas száraz szaruból áll. Tévedés az, hogy ha a karám sáros, akkor nyírrothadást kap a ló. Az ép szaru nagyon ellenálló. Ezek a baktériumok csak akkor tudják megtámadni, ha valami miatt sérül. Erre nagyon alkalmas a trágyalé, ami egy idő után egyszerűen feloldja a talp és a nyír szaruját megszüntetve ezzel annak ellenállását. Sáros, vizes idő esetén az istállóba való bemenetel előtt nagyobb figyelmet kell fordítani a pata tisztogatására. Az SBC paszta egy nagyon erősen szárító krém. Használatánál gumikesztyű alkalmazása indokolt. Állatorvos írja fel receptre és gyógyszertárban váltható ki. 100g-nyi mennyiség párszáz Ft és sokáig elég, viszont mindig gondosan le kell zárni, mert ha kiszárad, akkor használhatatlan. Régebben kék színű rézgálicot használtak, ami kevésbé hatásos, ráadásul mérgező emberre és állatra egyaránt és a bőrön át is felszívódik. Nem ajánlom! A 3 %-os Hyperol (vagy Hidrogén-peroxid) oldat recept nélkül kapható, de fontos, hogy oldatban kérjük, mert úgy sokkal olcsóbb. Nyugodtan beszerezhetünk belőle egy litert, hiszen minden sérülés esetén ajánlott használni. (embernél is) Fontos, hogy fém tárggyal nem érintkezhet. Ma már több lovas boltba lehet kapni fakátrányt különböző nevek alatt. Ez egy sűrű, kátrányszagú, fekete folyadék, mely nagyon jó a nyírrothadás megelőzésére olyan értelemben, hogy ha bekenjük vele a talpat és a nyírt, akkor ez ideig-óráig ellenáll a trágyalének így kisebb a rothasztó baktériumok bekerülésének esélye. A másik gyakori probléma a patarepedés. Ez nem az, amikor alulról felfelé reped a pata, mert az megfelelő körmöléssel helyrehozató. A talaj által okozott nyomásokat és az ilyen kis repedéseket károsodás nélkül el tudja viselni a ló. Komolyabb gondot a felülről, a pártaszéltől (ahol a kemény szaru átmegy a puha részbe) lefelé irányuló repedések okoznak. Ezek lehetnek átható vagy felületes repedések. Sajnos szinte minden felületes repedés áthatóvá válik (ami azt jelenti, hogy a szarutok teljes vastagságában megreped) egy idő után, hiszen a ló patájának hihetetlenül nagy terhelést kell minden lépésnél elviselni. Ilyenkor a repedésből vér szivárog és a gyulladás miatt átmeneti sántaság léphet fel. Kezelését patkolókovácsra vagy állatorvosra kell bízni, akik patametszést hajtanak végre, de sajnos ezen a területen is van még mit pótolniuk. Amit mi tehetünk az az, hogy fertőtlenítjük, és antibiotikumos kenőccsel bekenjük, majd bekötjük a patát. Jó, ha egy patareszelő és egy patafaragó kés mindig van kéznél, mert ezzel kisebb alakításokat mi is elvégezhetünk. (Természetesen előtte alaposan tanulmányozni kell ennek a módját) Ha szakemberre bízzunk ezt a feladatot, akkor 6-8 hetente feltétlenül meg kell körmölni ill., patkolni a patát.

Tanácsok lótartóknak III. (takarmányozás)		2005.02.21. 09:19
A ló ínyenc. Nagyon sokfélét eszik. Szinte mindent, ami belefér a zöldség, gyümölcs és takarmány kategóriába. Napjaink reformkonyhája benyomult a lovak világába is. Mindenféle szagú, színű, ízű lómüzlivel vannak elárasztva a boltok. (Persze két-háromszoros áron). Lehet etetni, de nem szükséges, ellentétben minden mással, ami amúgy beletartozik a ló természetes étrendjébe. Fő szempont, hogy mit kapunk. Zab, kukorica, árpa, tritikálé, rozs búza. Ezek általánosságban kapható takarmányok Magyarországon. Az árpa kb. 20% nagyobb tápértékű, mint a zab, viszont kemény héja miatt szinte csak roppantva lehet etetni, különben nem emészthető. Sokan vitatkoznak a kukoricáról. Legfőbb érv, hogy kövér és puha lesz tőle a ló. Lehet, ha csak azt eszik és túl sokat, bár már ez az érv is megdőlni látszik. Fokozott fizikai munka esetén vagy hidegben nagyon jól pótolja az elvesztett kalóriákat. A rozs is a lótakarmányok közé tartozik, ezzel viszont vigyázni kell, mert túletetése kólikát okozhat. 10 %-nál ne legyen több az aránya, mert kesernyés íze miatt a ló nem nagyon szereti. A szemestakarmányok héja a cellulóz tartalma miatt nehezen emészthető. Ezért le szokták darálni. Ezáltal viszont a dara gyorsan átmegy az emésztőrendszeren így nincs ideje a tápanyagnak felszívódni. A roppantás a legjobb megoldás, ha úgy állítjuk be a roppantót, hogy kicsit megnyomja a szemet, de ne essen le a héja. Aki ezt nem teheti meg, az áztassa be a takarmányt. 6-8 óra alatt megpuhul a héj annyira, hogy könnyen emészthetővé válik. Ha van lehetőség darával kombinálni, akkor még jobban lehet növelni a felszívódás mértékét. Fontos, hogy a dara aránya ne legyen több kb. 60 %-nál. A ló mindenből ehet de megfelelő mértékkel! Nyilván más a takarmányozása egy igáslónak, mint egy telivérnek. De az alapok ugyanazok, csak a mennyiségek és arányok változnak a fajta és igénybevétel szerint. Ugyanez vonatkozik a szálastakarmányokra is. Ha lehet, akkor réti- és lucernaszénát is kapjon a ló. Tavasszal, mikor megjelenik a zöldtakarmány, akkor mindenféleképp fokozatosan állítsuk át a zöldre. Egy 500 kg-os (hobbi)ló átlagos takarmányszükséglete 3-4 kg szemes- és 5-6 kg szálastakarmány naponta. Jó, ha mindenki veszi a fáradságot és összeállít egy "étlapot" minden lovának külön-külön, melyet időnként módosít, a terheléstől függően. Egyszerű szakkönyvekből ez minden további gond nélkül megtehető. Vemhes kancánál a vehem 4-5 hónapig nem igényel többlettakarmányozást, viszont utána az anya annyit eszik majdnem, mint két ló. Itt nem érdemes spórolni, mert egy lerobbant szoptatós kanca felhizlalása aránytalanul drágább. Zöldséggel, gyümölccsel lehetőleg mindig egészítsük ki a takarmányt. Ezekből szinte minden mennyiségben ehet. A nyalósó pedig mindig legyen ott a ló előtt. A magyarországi legelők szelénhiányos területek, ezért ezt mindenféleképpen külön pótolni kell. Változatos takarmányozás esetén nincs szükség külön vitamin utánpótlásra. Takarmánymeszet (Futort) és korpát (magas B vitamin tartalom) jó, ha adunk a lónak, de arra figyeljünk oda, hogy lehetőleg együtt e kettőt (Vigyázat: A boltban kapható 8-sz liszt nem azonos a korpával, holott sok helyen azt adják helyette.) Egyoldalú táplálás esetén viszont vitamin és ásványanyag kiegészítőket kell alkalmazni. Ezekből számtalan fajta található az üzletekben. A fokozatosság egy általános szabály a takarmányozásban. Mindenféle takarmányváltást fokozatosan, kb. 2 hét alatt valósítsunk meg. Így elkerülhető a kólika, és a lovasok réme, a patairha-gyulladás. Féreghajtás Bár orvosi téma, de itt szeretnék említést tenni a féreghajtásról, melynek megfelelő alkalmazásával megszabadíthatjuk lovunkat eme parazitáktól. Fontos, hogy az állományon egyszerre hajtsuk végre a féreghajtást, különben az alomban megmaradó féregpeték visszafertőzik az állományt. Évente legalább kétszer, tavasszal és ősszel meg kell ismételni e műveletet. Aki teheti, az háromhavonta végezze el. Több fajta féreghajtó gyógyszer létezik paszta, pellet, granulátum, folyadék formájában. Egyik hatása sem teljes körű ezért legalább két félét kell használni egy év alatt. Van, amelyik a csak kifejlett élősködőre hat van, amelyik a petére is. Ráadásul a különböző fejlődési folyamatok sokszor egy időben jelentkeznek az állománynál ezért elengedhetetlen egy komplett féregtelenítési program kialakítása. A legelterjedtebb, legnagyobb hatásfokú és talán a legdrágább féreghajtó az EQUALAN paszta. Évente egyszer ajánlott ezt alkalmazni. Nagyon hatásos e VERMITAN, PANACUR, THELMIN paszta, granulátum. Sokan a legolcsóbb MEBENVETet választják. Hatékonysága arányos az árával, de ha nincs más, akkor ez is jó. Fontos, hogy vemhesség és szoptatás alatt nem mindegyik használható. 8-9 napos csikót és az anyját PANACURRAL már lehet és kell is kezelni. Adagolása a csomagoláson testsúly kilogrammban van megadva. Általában egy paszta 600 kg-ra elég. Kötelező és ajánlott védóoltások, vérvizsgálatok Minden lótulajdonos köteles évente egyszer lovát levizsgáltatni fertőző kevésvérűségre, takonykórra. Nem sport lovak esetében általában csak kétévente teszik meg. A körzeti állatorvos feladata a vért levenni és bevizsgáltatni. Ezek a betegségek bejelentésre kötelezettek és megjelenésük esetén az egész állomány kiirtását vonják maga után, sőt még a környéken tartózkodó állatok is valószínűleg belekerülnek ebbe. Azért van erre szükség, mert e betegségek nem gyógyíthatók, viszont rendkívül gyorsan terjednek. Ezért kell nagyon odafigyelni arra, hogy egy újonnan vásárolt lónak az ezekre vonatkozó orvosi igazolásai meglegyenek, mindezzel együtt nem árt pár hétig elkülöníteni az állatot. A védőoltások közül a lóinfluenza elleni oltást írják elő. Több változata létezik, EQUIGRIP, GRIPPIFA stb. Ajánlatos a mostanában nagyon terjedő herpeszvírus ellen is beoltatni lovainkat, mert ez fertőzés, vetélést okoz.

Tanácsok lótartóknak II. (az alom)		2005.02.21. 09:18
Általában azt tartják helyesnek, ha a ló döngölt földön áll. Ennek előnye, hogy puha, állítólag ezáltal kevésbé terheli az ízületet. Viszont egy megfelelően tartott ló - eltekintve a téli időszaktó l- általában csak az éjszakát tölti az istállóban és ez idő alatt főleg eszik és alszik és nem ugrál. A földpadló tisztántartása azért nehéz, mert ha nem olyan a talaj szerkezete, hogy a vizelet el tudjon szivárogni, akkor az istállóban állandóan ammónia lesz a levegőben. Ez ingerlő hatással van a hörgőkre és nagy mennyiségben tüdőödémát okozhat, az emberben is!!! A legelterjedtebb aljzat a beton. Én magam is ennek a híve vagyok, mert ez könnyen tisztítható, fertőtleníthető és megfelelő almolással puhábbá tehető. Nem javaslom a mindenféle gumiszőnyegek alkalmazását, mert ha nincs leragasztva, vagy elszakad, akkor nem fertőtleníthető teljesen és ennek, pl. a féreghajtásnál komoly jelentősége lesz. Általános alom a szalma. Az, hogy ez zab-, búza- vagy rozsszalma legyen ez inkább függ attól, hogy mit lehet kapni és a gombatermesztők mit fogadnak el, vagy ki mit talált éppen károsnak a ló számára, mint attól hogy mi lenne a legjobb. Én nem látok különösebb okot arra, hogy bármelyiket előnyösebbnek tartsam a másiknál. Az, hogy a ló feleszi-e maga alól vagy sem egyetlen éjszaka alatt, más jellegű, takarmányozási problémára utal. Fűrészpor vagy forgács? Ki erre esküszik, ki arra. Legfőbb érv ellene, hogy poros. De a munkavédelmi szakkönyv által megfogalmazott kritérium szerint egy bizonyos szint fölötti pormennyiség már nem befolyásolja annak káros hatását. Ez a bizonyos szint jóval alatta van annak mit egy átlagos szalma-, szénabála vagy szemestakarmány tartalmaz. Ebből a szempontból tehát mindegy, hogy melyiket használjuk. Szerencsére a ló úgy lett kitalálva, hogy az orrában lévő apró szőrszálak valamelyest mérsékelik e szilikózist, ugyanis amikor legel, akkor igencsak sok porszemet szippant fel a földről. Maradjunk tehát egy közbenső megoldásnál. Mivel a forgács és a fűrészpor nagyon jó nedvszívó, liberószerű mikroszemcséivel alkalmas arra, hogy a vizeletet magában tartsa, így a ráhelyezett szalma sokáig száraz marad, és ez utóbbi valamelyest meggátolja azt is, hogy poros legyen a boksz. A másik jó tulajdonsága, hogy rossz hővezető, és ez által alulról valamennyire szigetel is. Magáról a lóról Szabadnak született. Az egész szervezete arra teremtődött, hogy mozogjon. Ne vegyük el tőle ezt a lehetőséget. Legyen egy karámja, ahol a lehető legtöbb időt töltheti. Minél nagyobb annál jobb, de ha nincs más, akkor már egy 6×6-os is megteszi. Tévedés, hogy a ló rohangál. Ha megszokta, hogy állandóan kint van, akkor főleg eszeget, sétál, és pihen. Tavasztól őszig éjszakára is kint maradhat. Legyen fedél a feje fölött és egy három oldalról zárt hely, ahol kényelmesen le tud feküdni. Így sem a nap sem a szél sem az eső nem fogja zavarni. (És a szalmából is kevesebb fogy.) A szélre egyébként is érzékeny. Ha a karámban nincs ilyen zárt hely, akkor mindenféleképpen vigyük istállóba szeles időben. Mielőtt dolgozunk vele, lehetőleg egy órát legyen kint a karámban. Ezzel egy gyakori betegséget, az ún. bénulásos izomfesték vizelést (vagy köznapi nyelvén: az ünnepi betegséget) lehet megelőzni. Biztos sokan emlékeztek még az általános iskolai kémiaórán tartott kísérletre, mikor egy telített sóoldatba egy cérnaszálat lógatva lehetett gyönyörködni a kicsapódó sókristályokban. Miért van ennek jelentősége? Mert ugyanez játszódik le a ló szőrén, mikor leizzadva jól bepanírozza magár a karámban. A homokszemcsékre rátapadó só egy mozdulattal lehullik róla, mikor megszárad. Ő így tisztálkodik már évezredek óta. Ne sajnáljátok hát tőle! Ha megszárad, egy, na jó több mozdulattal eltávolítható róla maradék homok.

A támaszkodás		2005.02.20. 21:06
Hogy megértsük ennek a szónak a jelentését, nem árt tisztázni néhány alapfogalmat. Elsőnek kezdeném ezt az elengedettség fogalmával, ami alatt a ló teljes izomzatának kényszermentes odaadását értjük. Egy fiatal lónak először szokatlan a lovas súlyát éreznie a hátán és nekünk kell elérni, hogy a ló a nyereg alatt is ugyanolyan szabadon és kényszermentesen mozogjon, mint előzőleg lovas nélkül. Azt hiszem ezen nincs több magyaráznivaló. Az ütem jelenti a mozgás egyenletes ritmusát, amely lehet rövidebb, illetve hosszabb, de nekünk minden esetben az ütem nyújtására kell törekednünk. Lendületről akkor beszélhetünk, ha a ló hátulsó lábai energikusan lépnek, az azokkal kifejtett tolóerő a lengő háton át előre továbbítódik és a mozgás térölelővé válik. Az ütem, a lendület és az iram nem keverendő össze! Egy megfelelően kiképzett ló esetében az ütem és az iram egymástól teljesen elválasztható, független tényező. Például az ügetésnek négy fajtáját különböztetjük meg: az összeszedett, a munka-, a közép- és a nyújtott ügetést. Egy jármódon belül az ütemnek állandónak kell maradnia, vagyis míg összeszedett ügetésben a ló kevésbé halad, addig nyújtott ügetésben gyorsabban, de ugyanabban a ritmusban. (Ha mondjuk megnézünk egy zenés kűrt, ott is tapasztalhatjuk, hogy egy azonos jármód alá játszott zene ritmusa nem változik, csak a dinamikussága.) Következő fontos fogalom az egyensúly. A nyak és a fej súlya a ló természetes állapotában is jobban terheli az elülső lábakat, ami az előrefelé mozgásra való hajlam alapvető oka. A fizika törvényei miatt egy élettelen tárgy is abba az irányba mozdul el, ahol a túlsúly van. A ló súlypontja lovassal a hátán megváltozik (előrébb kerül), ha a lovat nem hozzuk ismét egyensúlyba, hosszú távon túl nagy lenne az elülső lábakra nehezedő túlsúly, ami már nem természetes. Átengedőségnek nevezzük az előre- és oldalra ható, valamint a felvevő segítségeknek való engedelmességet. Minden lónak van egy természetes ferdesége, de csak az egyenesre állított ló tud teljes egyensúlyban, elengedetten és lendületesen mozogni. Az embriónak az anyaméhben való elhelyezkedése okozza, hogy a legtöbb ló balra ferde (mint ahogyan a legtöbb ember jobbkezes). Egyenesre állításnak nevezzük, amikor az elülső lábakat a hátulsó lábak nyomvonalára irányítjuk. A támaszkodás csak egy a többi tényező közül, ami az összeszedettséghez vezető úton szükséges. Helyes támaszkodás csak akkor létezhet, ha a ló tarkóban elengedett és megfelelően dolgozik hátulsó lábaival. Csak akkor lehet a mozgás lendületes, ha összeköttetés jött létre a lovas keze és a ló szája között és a ló a zablára támaszkodik. Ez laikusok számára ellentmondásosnak tűnhet, de ha nincs meg, ami elöl megtartaná a lovat, akkor az a derék- és csizmasegítségre csak elsietéssel reagálna, a mozgás nem térölelő lesz, hanem szapora. Hosszú és nehéz folyamat eredménye az összeszedettség, amikor a ló súlypontja hátra kerül, a csípő- és térdízület pedig fokozottan hajlik a mozgás során. Minél nagyobb a hátulsó lábak teherviselése, a vállak annál szabadabbá válnak és a mozgás sokkal látványosabb lesz. Mire jó a támaszkodás? Ez attól függ, hogy mit szeretnénk lovunktól. Aki western stílusban lovagol, annak az égvilágon semmire, mert az ő munkája teljesen más alapokra helyeződik és a feladatokat nem kitartó segítségadásokkal, hanem rövid ideig alkalmazott jelekkel kívánja elvégezni. A western lovaglás úgy alakult ki az idők során, hogy ez a lovasnak minél kevesebb erőfeszítésébe kerüljön, hiszen munkája akár naphosszat a nyereghez kötheti. Ezért tárgyaljunk inkább más lovasokat. A támaszkodást önmagában nem szabad célként kitűzni, de megfelelő módon elérve már egy kis fokú összeszedettséget mindenképpen kell, hogy jelentsen. Ez a tökéletes harmónia ló és lovas között nem elengedhetetlen, nélküle is lehet egy ló többé-kevésbé jól irányítható terepen. De ha a ló a segítségeken áll, sokkal kevesebb erőfeszítésébe kerülhet a lovasnak egy-egy nem várt nehézség leküzdése. Egy díjló esetében több szempontból is feltétlenül szükséges. Enélkül nem lehet a mozgáson javítani és a feladatokat azonnal és korrekten végrehajtani. Bár én elfogult vagyok, de ezen kívül egy ívelt nyakkal a levegőben táncoló ló látványa számomra felülmúlhatatlan. A támaszkodás egy ugrólónál szintén elengedhetetlen, a lónak maximálisan jól és könnyedén kezelhetőnek kell lennie. Ugyan nélküle is képes átugorni egy akadályt, de közel sem lehet olyan eredményes, mint amire képes, mert csak a támaszkodó ló használja jól a hátát. Itt is ugyanúgy fontos szerepet játszik, hogy a súlypont hátra kerüljön, mert csak így lehet egy szűk fordulót lovagolni, az akadályra a megfelelő ütemben rámenni és a lovat jól elugratni. Nem utolsó sorban pedig csak egy jól idomított, összeszedett ló tud hosszabb távon sérülésmentesen ugrani, egészséges lábait megőrizni. A támaszkodó ló tartása A támaszkodás célja, hogy a ló a szárhoz lépjen és ezzel olyan tartást vegyen fel, amellyel a legnagyobb erő kifejtésére képes. Ha a ló nyakát előrenyújtja, azzal testsúlyának legnagyobb részét az elején hordja. Ha fejét nyakának ívelése nélkül a magasba emeli, azzal csak azt érjük el, hogy a hátát beejti, lovasát nem fogja hordozni. Az az ideális, ha fejének emelése együtt jár homlokának függőleges közeli helyzetével, de ezt a tartást nem lehet pontosan meghatározni vagy ábrázolni, mert lovanként különböző lehet. Ennek a keretnek az elérése nélkül is mozoghat élénken, látszólag lendületesen a ló, de hiányzik a fokozott konchajlítás, vagyis a hátsó lábak ízületei nem hajlanak elegendő mértékben. Ez nem azt jelenti, hogy ha a lovat ebbe a keretbe késztetjük, akkor lovunk a hátsó lábaira fogja helyezni a súlyt. Az eredmény akkor lesz csak tökéletes, ha a ló a megfelelő tartást azáltal veszi fel, ha hátsó lábait kellőképpen maga alá léptetjük. Ha összecsomagolnánk, behúznánk a fejét, azzal csak azt érnénk el, hogy nyakát megtörjük. Ezáltal lovunk csak feszessé válik és küzdeni fog a kikényszerített tartás ellen, vagy szár mögé kényszeríthetjük, amivel csökken a lovas befolyása a ló felett. Emellett nem is mindegyikük csomagolható össze erőszakkal, hiszen a ló erősebb, mint az ember. Lazításként szolgál lovunk nyakának lenyújtatása általában a munka elején és végén, vagy amikor erre szükség van. A lenyújtatás közben is meg kell maradnia a támaszkodásnak. Ha helyesen végezzük, akkor lovunknak lefele és előre kell nyúlnia a fejével, a földhöz minél közelebb. Ez egyrészt arra való, hogy a nyakizmokat egy kicsit kinyújtóztathassa, ellazíthassa, másrészt pedig végezhetjük kontrollként. Ha helyesen támaszkodik, akkor a szárak kézből való folyamatos kicsúsztatására (lerágatás) lovunknak az említett módon kell reagálnia. Egy a kiképzésnek még elején járó ló, mely jó tartással közlekedik. Egy ló a kiképzés előrehaladtával, melynél a súlypont már jól láthatóan hátratolódott. A támaszkodás elérése Erről azért írnék csak címszavakban - pedig gondolom legtöbben erre a részre lennének kíváncsiak - mert erre nincsen recept. A lényeg mindig ugyanaz, de minden ló esetében egy kicsit más módszert kell alkalmazni. Valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy még egyetlen hasonló témával foglalkozó könyvben sem olvastam erről igazán részletesen. Ezt csak úgy lehet megtanulni, ha egy edző folyamatosan utasítja földről a lovast, s ha szükséges, akkor esetleg fel is ül a lóra. Ez egy bonyolult, nehéz és hosszú folyamat. Az első szabály, amit mindenkor szem előtt kell tartanunk, hogy a derék- és csizmasegítségeknek mindig erősebbnek kell lennie a szársegítségnél. Ha nem így teszünk, akkor lovunk hamis támaszkodást vehet fel és többet ártunk, mint használunk. Fontos, hogy a lovasnak ekkorra már kialakuljon a biztos idomító ülése, vagyis a vállnak, csípőnek és saroknak egy függőleges vonalat kell alkotnia, egész lábának mélyen lefele kell törekednie és a ló mozgását puhán kell tudni követnie (éppúgy tanügetésben és könnyűügetésben is) és finom kéz szükséges. A félfelvételnek* mindig fokozott csizmasegítséggel kell kezdődnie, majd meghúzom a derekam, a vállaim hátrébb kerülnek (amivel persze a kezek is ugyanannyit mozdulnak) és a ló felveszi magát. Tehát a támaszkodás csak a kitartó kézhez toló előrehajtó segítségek eredménye lehet. Ha ez nem vezet célhoz, akkor erősebb előrehajtó (derék-, és csizma-) segítséget kell alkalmazni, soha nem hátrafele ható, húzó szársegítséget. A lényeg a megfelelő időben adott segítségekben rejlik, amiknek összhangban kell lenniük egymással. Egy képzetlen lóval soha ne próbáljuk a támaszkodást először lépésben elérni, mert ez nehezen kijavítható hibákhoz vezethet (ütemhiba, passzban járás, sietés, hátulsó lábak kimaradása). A munkát (megfelelő mennyiségű hosszúszáras, bemelegítő lépés után) ügetésben kell kezdeni. Csupán egyenes vonalon lovagolva nehezebb elérni, amit szeretnénk. Előnyösebb lovunkat nagy körön (amely kb. 20 m átmérőjű, de kezdetben lehet nagyobb is) lovagolni. Ekkor a belső csizma a heveder környékén helyezkedik el, a külső pedig valamivel hátrébb. A külső szár mindig feszül és a félfelvételeket mindig ezen a száron alkalmazzuk, a ló erre fog később rátámaszkodni. A belső szár folyamatosan a kör ívére hajlítja a lovat. Ezt nem szabad összetéveszteni azzal, ha a lónak csak fejét és nyakát hozzuk be, ezért fontos a belső csizma segítsége, ami körül hajlítjuk a lovat egész hosszában (ezért nevezzük hosszhajlításnak). Tehát ez körön úgy néz ki, hogy külső csizma előrehajt, belső körül hajlítok, külső száron félfelvételeket alkalmazok, belsővel pedig hajlítok és engedek. Amíg a ló nem támaszkodik meg biztosan, addig sokat kell vele játszadozni (néha utána is). Gyakran fokozott hajlítást kell alkalmazni és ha a ló enged, akkor kezünkkel azonnal engednünk kell nekünk is úgy, hogy a szár soha ne löttyenjen meg, hanem a ló a fejével a zabla után menjen, lefele törekedjen. Amíg lovunkat nem tudjuk jobbra és balra is egyformán jól hajlíthatóvá tenni, addig ne várjuk, hogy meg fog támaszkodni. Ha a ló valamennyire már a száron áll, akkor például egyenes vonalon lehet alkalmazni a lenyújtatást, amit korábban már említettem. Ha a félfelvételeket helyesen tudjuk alkalmazni, azzal egyenes vonalon és körön egyaránt elérhetjük, hogy lovunk összetolódjon. Ilyenkor kicsit fokozottabban előre kell lovagolni a lovat úgy, hogy az ütemben lehetőleg változás ne essék, majd apró félfelvételekkel csökkentjük az iramot és ez így megy folyamatosan. Ha a ló a felvételekre vagy félfelvételekre úgy reagál, hogy "ráfekszik" a zablára, akkor azonnal engedni kell neki (hogy ne adjunk támaszt a lónak a kézzel, ha rá akar feküdni és megmerevedik), majd azonnal ismét adni a segítségeket. Ezen kívül sok olyan díjlovaglásban ismert feladat van, amivel javíthatunk a támaszkodáson. De ez oda-vissza hat, vagyis minél inkább javul a támaszkodás, annál több feladatot tudunk megcsinálni és annál jobb minőségben. Azonban a feladatok ésszerűtlen, folyamatos gyakorlása nem vezet semmilyen eredményre. *Felvételnek nevezzük, ha lovunk iramát csökkentve egyik jármódból a másikba térünk át. Ezzel szemben a félfelvétel azonos jármódon belül történik, lényege a ló iramának szabályozása, később (a kiképzés előrehaladtával) a mozgás ütemének, a ló tartásának javítása és a súlypont hátrakerülésének célját szolgálja. Tehát a következőképpen zajlik: A kitartó kézhez erőteljes előrehajtó (derék- és combsegítséget) alkalmazunk, ami a kiképzés előrehaladtával egyre finomabb és finomabb segítségekké kell, hogy váljék. Ha a félfelvétel átment a lovon, vagyis az iramot sikerült csökkenteni, a szárakkal azonnal engedjünk! Egy teljes felvételnek félfelvételek sorozatát kell jelentenie. Tehát egy szép átmenet lovaglásához sok apró félfelvétel szükséges. És végül, de nem utolsósorban megjegyezném, hogy a segítségadások láthatatlanságához, majd a teljes összhanghoz is a megfelelően végrehajtott félfelvételek vezetnek.

Az indián ló		2005.02.20. 20:31
Amerikában már az őskorban is éltek lovak.(Balra egy ilyesfajta ló látható.) Ezek valószínűleg Ázsiából vándoroltak be, akárcsak később az indiánok. De egészen máshogy néztek ki, mint a maiak. Kisebbek is voltak és ki is haltak. A ma Amerikában élő lovak őseit spanyolok szállították oda hajóval. Hódítani mentek, így a legjobb lovaikat vitték magukkal. De amikor visszamentek Európába, akkor ott hagyták a lovakat, amik vad méneseket alkottak és szétszéledtek az országban. (Már 1580 körül.) A síksági indiánok kóbor vadászok voltak. Nyomban szentnek tekintették a lovat. Lépte megszentelte a kendőket, melyeket a patáik alá terítettek. Megtanultak bánni a lóval és ügyesebben kezelték őket, mint a spanyolok. Lasszóval fogták, de nem tenyésztették őket. Korábban a kutyát használták a sátorrudakból készült teherhordó szán húzására. De rájöttek, hogy a ló is képes erre. Ezért is nevezik a lovat (a mai napig is) dakota nyelven sunka wakánnak (titokzatos kutya), kri nyelven mistatimnak (nagy kutya), máshogy varázslatos kutyának. 1790 körül már az egész prérividéken meghonosodtak a lovak. Ez nagy változást hozott az indiánok életébe. Lóval már messzebb lehetett menni, több bölényt lehetett elejteni, mint valaha. Az indián törzsek akaratlanul is beléptek szomszédaik vadászterületeire és így gyakoribbá váltak a háborúk. Egy igazi prériló rajzaA ló nagy érték lett. Hadi vállalkozásokat vezettek a törzsek egymás ellen, hogy lovaikat megszererezzék. Megszülettek a lótáncok, lódalok, lóimák és a "Ló-álmodók" titkos társasága is. Ha egy indián meghalt, vele temették a lovát is, hogy a halott lóháton tehesse meg az utat a szellemek világába. Az igazi prérilovak nem ettek zabot, hanem csak finom fakérget és kövér füvet. Ugynúgy tűrték a szenvedést és a nélkülözést, mint az indiánok. Ha gazdája alszik és veszély közeleg, a jó musztáng megbökdösi orrával lovasát és felébreszti. Ha kell, meg is védi. Az ellenséget agyonrúja, harapja. Mindehhez csak az kell, hogy a gazdája barátjának is tekintse, ne pedig szolgájának.

Lónevek		2005.02.19. 20:42
Ló - hívják még pacinak, konyinak, gebének, gamónak esetleg virslinek is. Tájjellegű elnevezése cocó. A hímnemű ló ménként, vagy csődőrként ismert, a nőstény ló a kanca. A paripa a herélt régies elnevezése, illetve a nemes, büszke tartású lóé. A fiatal ló csikó. A mesebeli bűvös, okos ló a táltos. Az általunk összegyűjtött lónevek listája (a teljesség igénye nélkül): Aba, Abasko, Abbé, Abszurdum, Achmed, Abu, Adél, Admirális, Adoma, Ajándék, Akarat, Akkord, Akrum, Alabárd, Alabárdos, Aladin, Aldato, Alfréd, Ali, Ali Baba, Alma, Alvilág, Alvarez, Amanda, Andalgó, Anna, Anzix, Apacs, Apellata, Aphrodite, Arabesque, Aramisz, Aranyos, Arizona, Arko, Athosz, Atlanta, Azim, Azúr Ádám, Álmos, Ámitás, Árgyél, Árva, Árvácska Baba, Babér, Babilon, Bábuska, Baby, Bajnok, Bájolgó, Bájos, Balambér, Balerina, Balu, Baltimore, Bálvány, Bambi, Bánat, Bandita, Banka, Barátnő, Baron, Bárdos, Báró, Bársony, Barokk, Basa, Becses, Bélakirály, Bella, Betty, Betyár, Bianka, Bíboros, Bingo, Black, Black Jacje (Blacky), Blanka, Bóbita, Bocsánat, Bogár, Bolygó, Bonifác, Borneo, Boros, Börzsöny, Bronzon, Bróker, Brútusz Bubu, Budagyöngye, Bumbi, Bűvész, Bűvölő Cali ban (ejtsd: Kalibán), Canton, Carmen, Carmina, Carlo, Caro, Cár, Carrington, C'est la Guerre, Cherry, Charlie, Chicago, Cicuka, Cicus, Cifra, Ciklon, Cimbora, Címer, Cinderella, Cindy, Cinkota, Citrom, Cisco, Color, Cuki, Cyrano Csaba, Csábító, Csalit, Cseles, Csibész, Csillag, Csinos, Csipke, Csodaszép, Csöre, Csörgő Dacos, Daisy, Dani, Dália, Dalova, Dáma, Davosz, Delinke, Demóde, Démon, Detroit, Dezső, Diana, Diána, Diktátor, Dino, Dodó, Dollár, Dominó, Donna, Dóri, Döme, Drága, Duchess, Dugó, Dundi, Durcás, Dusi Elixír, Egymarok, Erdő, Esmeralda, Esztella Érisz, Érosz, Fáni, Fecske, Felhő, Fényűző, Ferdinánd, Fergeteg, Fillér, Fleron, Flóra, Fodros, Fogaras, Foltos, Forintos, Formás, Főnix, Frederico, Frédi, Fruzsi, Fülöp, Füttyös, Füzér Galamb, Galiba, Gambrinus, Gábor, Garabonciást, Gemini, Gera, Gerbera, Geronica, Gibrincs, Gina, Gitáros, Gitta, Gizi, Gizmo, Glória, Glory, Gondolat, Grafikon, Gránit, Gusztáv Gyémánt Hableány, Hajni, Hamis, Hamvas, Hangos, Hannibál, Hát, Havanna, Helén, Helló, Henger, Héra, Herceg, Hercegnő, Hermina, Heszperida, Hírnök, Hógolyó, Holdfény, Holdkő, Holló, Hódító, Hopy, Huligán, Hully Gully, Hunter Ígéret, Ildi, Illem, Iluska, Iko, Indián, Indigó, Inferno, Intő, Igazgyöngy, Írisz, Irha, Irokese, Iza, Izabell Jamina, Janka, Játék, Jazz, Jégvirág, Johnathan, Jópofa, Judo, Junó, Jutalom, Jumurdzsák, Jupiter, Jusztina Kacér, Kalandor, Kalász, Kancellár, Kantáta, Kampó, Kapitány, Kapri, Kara, Karakter, Kasztília, Kata, Katáng, Kavalkád, Kecsege, Kecses, Kedvenc, Kedves, Kefír, Kemír, Kereső, Keringő, Kesely, Kéklány, Kicsi, Kid, Kígyóbűvölő, Killer, Kincsem, Kincső, Kisasszony, KisBence, Kislány, Kitty, Klausz, Kleopátra, Korona, Kóbor, Konvi, Konzul, Korzika, Kőkemény, Krinolin Laci, Lady, Laguna, Lajos, Lakáj, Lampion, Lapillus, Lautlosz, Lavina, Lázár, Legenda, Legendás, Legény, Legyező, Lehel, Léha, Léna, Lenke, Lepke, Levente, Lidérc, Lili, Lilla, Linda, Linos, Lisa, Lírikus, Logikus, Lord, Lucifer, Ludas Matyi Maca, Maci, Madár, Madonna, Maestro, Maggie, Mágnás, Maja, Majális, Makabeusz, Makacs, Makkocska, Mákszem, Mákvirág, Málika, Mambó, Mami, Mamó, Mandarin, Manó, Mrci, Marcipán, Marduk, Margaréta, Martini, Matilda, Mátka, Matyi, Mary, Maxim, Mécses, Médium, Melánia, Melinda, Mephisto, Merengő, Mese, Meskete, Mester, Meteor, Mérges, Mézes, Mexikó, Mici, Milli, Mira, Mirabell, Mirinda, Mirza, Misike, Mister, Mityó, Mogorva, Moha, Mokány, Mokka, Mona, Móni, Monszun, Móricka, Mózes, Mustang Nadap, Nádor, Nagyasszony (Nagyi), Naszály, Nárcisz, Naila, Nebuló, Nevada, Névtelen, Nick, Nightlife, Nihil, Nimród, Nomád, Nóta Nyárfa Ofélia, Óhaj, Olaf, Olé, Olga, Olivér, Omár, Orfeusz, Orion, Orsi Öcsi, Ördög, Örzse, Ötlet Pajkos, Paletta, Pali, Palkó, Pálma, Pandúr, Panka, Panni, Papa, Parázs, Pata, Patrícia, Pazar, Pejkó, Penge, Petúr, Phaedra, Picasso, Picur, Picuri, Pierro, Pippo, Piroska, Poci, Pompás, Pompadour, Poppy, Porfelhő, Póker, Princess, Puszi Quattro Rabló, Rádium, Radett, Ragaszkodó, Rainbow, Rambó, Ramóna, Ramszesz, Rapalló, Raszputyin, Randi, Raverna, Razzia, Rebeka, Rege, Regina, Réka, Remény, Rémusz, Reneszánsz, Ria, Richárd, Rinaldó, Riga, Rigó, Ringló, Ritmus, Robin, Róma, Romina, Rosinante, Rosso, Roxána, Royalville, Rómeó, Rubin, Rúfusz, Rudi Sába, Saci, Sahib, Samír, Samu, Sámán, Sanyi, Sára, Sárika, Sarolta, Saron, Sátán, Sebastian, Sláger, Sly, Sellő, Serena, Silvanus, Sirály, Síva, Sóhaj, Sólyom, Sugár, Superville, Svejk Szalonka, Szamos, Szandra, Szedres, Szélhámos, Szellő, Széltoló, Szélvész, Szemfüles, Szemi, Szépi, Szépike, Széplak, Szikla, Szikra, Szikrázó, Szinva, Szirén, Szofi, Szultán Tabu, Taigetos, Taxis, Tamburás, Tangó, Táncos, Téboly, Tekergő, Tékozló, Temze, Teti, Teo, Tequila, Texas Joe, Tikkasztó, Tina, Tipegő, Titán, Titulus, Titusz, Tóbiás, Tomi, Topogó, Tornádó, Tudós, Tulipán, Tuman, Tücsök, Tündér, Tünemény, Tüzes Ukáz, Ulánus, Újdonság, Vadóc, Vanda, Vanilla, Vazul, Verdikt, Vezér, Véka, Viagra, Villám, Viking, Vili, Virágos, Virgonc, Virtus, Vitéz, Voronc, Völgy, Vulkán Wágner úr, Wella, Whiskey, Wichita, Widy Xéma Zádor, Zamárdi, Zelda, Zendülő, Zerind, Zita, Zorán, Zorró, Zuhatag Zsandár, Zsuzsi

Tanácsok lótartóknak I.		2005.02.19. 20:40
Kedves Lóbarátok! Amit most itt láttok az, több mint tíz év tapasztalata és a hozzá olvasott tanulmányok alapján kialakult "ésszerűen-kényelmes" lótartás alapjait, illetve az ezzel kapcsolatos problémákat tárja elétek. Sokszor eltér a már megszokottól, főleg abban, hogy a fő szempont a ló egészséges felnevelésén túl az is, hogy a szerényebb anyagiakkal rendelkező lovat tartók és szeretők is megfelelő körülményeket tudjanak biztosítani kedvenceik számára. Ezt nem mindig a legdrágább és legdivatosabb eszközökkel, hanem a megfelelően és ésszerűen kialakított tartási technológiával lehet elérni, mely utóbbinak a magukat szakembernek nevező lótartók is híján vannak ma Magyarországon. Ami itt le van írva, az nálam már egy kipróbált módszer. Ez azonban nem jelenti azt, hogy etalonként kell kezelni. Csak támpontot ad, hogy mi mindenre kell odafigyelni, és melyek azok a kérdések, melyekre saját magatoknak kell megtalálni a körülményeiteknek legjobban megfelelő választ. A valósághoz való bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve lehet. :) Hogyan tartsunk lovat úgy, hogy neki is jó legyen? A ló egy különös állat. Nem csak azért, mert neki köszönhetjük, hogy eljutottunk ide a Kárpát-medence oltalmába, hanem azért mert szervi felépítésének sajátos tulajdonságai miatt kialakuló betegségei sokszor a több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező állatorvosokat is próbára teszik. Azzal, hogy kiemeltük megszokott környezetéből és beállítottuk istállónkba, az évezredek során kialakult természetes reakcióit korlátoztuk le sokszor oly mértékben, hogy ezzel elősegítettük a nála addig ismeretlen vagy kevésbé előforduló betegségek kialakulását. Természetesen ebbe beletartozik az is, hogy a sokszor nem megfelelő tenyésztés által kialakuló gyengébb szervezetű egyedek életben maradásával, a lóállomány általános egészségi állapota csökkenő tendenciát mutat. Ezt a helyzetet súlyosbítja a laikusok által népszerűnek tartott különböző praktikus lótartási divatok elterjedése, mi sokszor nélkülöz minden ésszerűséget, és inkább szolgálja a lótartók kényelmét, mintsem a lovak egészséges felnevelését. De mit is tehetünk mi azért, hogy kedvencünk otthonosan kényelmesen, de legfőképpen egészségesen élje életét istállónkban? Semmi esetre se szereljünk be légkondicionálót. Ami nekünk a kellemes hőmérsékletet jelenti az a lóra veszélyes baktériumok melegágya, különösen akkor, ha magas páratartalommal társul. Ezeket belélegezve különböző, az asztmához hasonló tüdőbetegségek alakulhatnak ki. Innen már csak egy lépés a kehesség kifejlődése, ami jelenleg nem gyógyítható betegség, és a lovat kisebb feladatra is használhatatlanná teszi. Milyen legyen tehát az istálló levegője? Elsősorban száraz. Legyen lehetőség szellőztetésre, de ne legyen huzatos a helyiség. A hőmérsékletnek nincs jelentősége bizonyos szempontból. A ló ugyanis a mozgással hőt termel. Bizonyított tény, hogy mínusz 10-20 fokot is képes károsodás nélkül elviselni, ha szabadon, ménesben és szélvédett helyen tartózkodhat. (A haflingi lovak tenyésztésénél előírás, hogy csak ridegen és természetes környezetében nevelhető fel (függetlenül az időjárástól), még a kiscsikók is a hegyekben, sokszor a hóban jönnek a világra.) Fontos, hogy boxban álljon, és ne legyen lekötve. Egy átlagos istállóban, még ha angol boxos is, mínusz 15 fokos hidegnél is a belső hőmérséklet éjszaka 0 fok körül van. Több ló esetében 6-7 fokig is felmehet. Jó tanács, hogy télen az ilyen éjszakai lehűlések esetén délután 2-3 óra körül már kerüljenek be a lovak az istállóba, így estére szó szerint felfűtik maguknak azt. A munkát a lóval lehetőleg délelőttre időzítsük. Ha ez nem megoldható, akkor mindenféleképp úgy érkezzen be az istállóba, hogy már le legyen hűlve a normális testhőmérséklet környékére. (Ez sokszor 15-20 perc sétát is jelenthet) A ló, amíg megy, nem fázik meg még akkor sem ha vizes, de arra oda kell figyelni, hogy ne hirtelen hűljön le a teste. Nyugodtan rá lehet tenni két takarót. Az alsó legyen frottír, a felső vastag posztó, de semmiféleképp ne műszálas. Nem mindig a drága takarók a legmegfelelőbbek. Kb. 15 perc múlva az alsó takarót ki kell venni vagy cserélni, attól függően, hogy még mennyire vizes az állat. A fölsőt csak akkor kell eltávolítani, ha már megszáradt. Sokszor lassan szárad, ugyanis az erős munka utáni ún. hőtolulás még 20-30 perc elteltével is érzékelhető, mely újabb izzadásban nyilvánul meg. Ilyenkor át lehet csutakolni száraz szalmával, és újra betakarni. Mindezekkel együtt a szélsőséges időjárási viszonyok mellett - és ebbe beletartozik a nyári kánikula is! - mindenféleképpen mérlegelni kell, hogy mennyire tegyük ki kedvencünket egy esetleges megfázásnak, vagy hőgutának. (Mindig az legyen a szemünk előtt, hogy természetes állapotában a ló, ha nem muszáj szinte soha nem rohan annyit, hogy csurogjon róla a veríték, vagy ha igen, akkor van alkalma annyit mozognia, hogy ne fázzon meg.) A hőtermeléshez energia kell, amit viszont a megfelelő többlettakarmányozással lehet megoldani. Erről még szó lesz a takarmányozás címszó alatt.

Ló és Ember		2005.02.19. 20:37
A lovak, és az emberek között már évezredes kapcsolat van, bár a ló háziasításának kezdetén ez a kapcsolat még elég egyoldalú volt, az ember akkor még csak saját fogyasztására tartotta a lovakat. Viszont már jóval előtte vadászott rájuk. Aztán rájöttek arra, hogy sokkal többet ér a ló annál, mint hogy egyszerűen megegyék. És elkezdődött a barátság. Az ember a ló segítségével messzebbre juthatott mint addig valaha, több vadászzsákmányt tudott ejteni lóhátról, mint addig, és sokkal erősebb volt a harcban is. Ekkor alakult ki a ló és az ember között egy különös barátság. Ez a barátság a mai napig fentmaradt, és, bár ebben az országban minden nehéz, mégis azt mondom, hogy ismerd meg őket, szeresd, csodáld, de ha nem is tetszik (?) legalább ne bántsd őket. Ha a ló nem olyan lenne mint amilyen, már régen levetette volna magáról az embert, nem engedte volna, hogy igába fogják. De szereti szolgálni az embert. Ezért tartozunk neki annyival, hogy tiszteljük őt. Az alakja, a viselkedése mind csodálatra méltó. Hihetetlenül meg tudja hálálni, ha szeretik. Ha néha makacs, az nem gonoszságból van, hanem azért, mert ő olyan. Ezért senki nem haragszik meg rá, aki szereti. Elég csak belenézni a nagy, csillogó, értelmes szemeibe, az ember mindjárt elfelejt minden rosszat. A ló-ember kapcsolat fentmaradt máig is, és ebben a "civilizált" világban az embernek egyre nagyobb szüksége van arra, hogy közel kerüljon a természethez. A nagyváros forgatagából jó néha kiszakadni, és visszatérni a természethez. Ha nem is sokáig, de legalább egy pár napra, vagy pár órára. Ma ebben is tudnak segiteni nekünk a lovak. Az, aki szereti a természetet, az állatokat, de nem tudja, hogy miként töltse el hasznosan a szabadidejét, az válassza nyugodtan a lovakat! Ez nem csak sport, hanem aktív kapcsolatot feltételez az állat és az ember között. Fel kell venni a ló mozgását, érezni kell azt, hogy mit akar, és a lehető legjobban segíteni őt abban, hogy minket szállítson. De nem elég az erő, és a testi harmónia. Ez a kapcsolat mindenképpen igényel egy lelki harmóniát is, nem csak testileg, hanem lelkileg is "egy hullámhosszon" kell lenni az állattal. Ezért olyan jó dolog, ha kikapcsolódásnak a lovakat választod. Ha foglalkozol velük rendesen, akkor egy testi, lelki, és fiziológiai edzettséget, harmóniát kaphatsz. Ha neked van lehetőséged lovakkal foglalkozni, ne szalaszd el! Nem fogod megbánni. Még egy jó tanács, mint kezdő a kezdőknek: a lovaktól nem kell félni! Ha elmész tanulni nem dobnak mindjárt a mélyvízbe, először nem fognak neked egy betöretlen musztángot adni. :) Az oktatóknak is az célja, hogy szeresd meg a lovakat, ne félj tőlük, és, hogy minél jobban tanuld meg amit kell. Jó, akad néhány kivétel, ha ilyet fogsz ki akkor sürgősen keress másikat, mert így csak szenvedés lesz az egész, és abba fogod hagyni. És soha ne mondj ellent az edzőnek, ha nem tudod biztosan, hogy mit akarsz. Az okoskodó emberkéket nem szeretik, úgyhogy az, hogy megtanulsz-e a lóval bánni, az két emberen múlik, rajtad, és az edződön. Persze sok más módszer is lehet, de amit leírtam az nálam a sikeres.

Felszerelés több napos túrán résztvevők számára		2005.02.19. 20:35
Kötelező felszerelés Ajánlott felszerelés SZEMÉLYES FELSZERELÉS * Kés és/vagy bicska * Csajka vagy tányér vagy fémbögre (a fémbögréből enni, inni egyaránt lehet, tábortűzön melegíthető) * Kanálgép * Elemlámpa tartalék elemekkel * Kalap vagy sapka - napszúrást elkerülendő Nyáron ez NAGYON FONTOS! Akinél nem lesz, az valószínűleg napszúrást fog kapni! Este meg vacoghat a tűznél egy pokróc alatt, míg a többiek mulatnak. * Öngyújtó vagy gyufa vízmentesen tárolva * Esőkabát * Kulacs vagy egyéb * Szúnyogriasztó füstölő * Leégés elleni kencefice magas UV védő faktorral * Fürdőruha, legalább alsó * Teáskanna társulva valakivel * Sátor, takaró, hálózsák, kispárna igény szerint Gondoljatok arra, hogy kevés helyen kell elférjen mindenünk, tehát a túrát maci és mesekönyv nélkül ki kell bírni! EGÉSZSÉGÜGYI FELSZERELÉS Csapatonként elég egy nagyobb elsősegélycsomag, lovasonként pedig egy-egy kisebb a legfontosabb dolgokkal, amelyek nem árt, ha kéznél vannak. Az egyénileg szükséges gyógyszerekről értelemszerűen mindenki maga gondoskodik. * Neogranormon vagy más hámosító kenőcs * Hintőpor, kisebb elsősegély csomag könnyen elérhető helyen (sebtapasz) * Fejfájás- lázcsillapító * Fertőtlenítőszer (Betadin, antibiotikumos seb-spray) * Két deci dianna (sósborszesz) * Egy tekercs rugalmas pólya * Combfix gumi (nagyon jól védi a kisebesedett térdhajlatot vagy lejjebb húzva a vádlit) * Szúnyog- kullancs riasztó kenőcs * Fenistil gél * Szemöldökcsipesz, tű szálkát szedni LOVAS FELSZERELÉS * Minimum egy db bálamadzag vagy egyéb erős zsineg * Egy jó zabos zsák vagy összecsukható vászon vödör (a vödör előnye, hogy etetéshez és itatáshoz egyaránt használható) * Egy db szőrkefe és egy lóápoló rongy * Patakaparó (csapatonként elég egy) * Biztonságos kötél ló megkötéséhez két db. Kétfelé kell kikötni a lovakat az állásban, mert különben mindig egymást piszkálják. Ha egymást nem ismerő lovak lesznek egymás mellé kötve, fontos úgy kikötni, hogy egyik irányba se tudjon átnyúlni a fejével a szomszédját harapdálni. * Lovanként egy 10-15 méteres, 10-12 mm átmérőjű kötél (westerneseknek lasszó), hogy szükség esetén biztonságosan ki lehessen kötni két fához a lovat. Ne tudjon feltekeredni, magában kárt tenni. Útközbeni hosszabb megállóknál is használjuk, vagy ha nem jutna a lókikötőben hely vagy nem egyezne a lovunk a szomszédokkal, s el kell különíteni. * Vékony drót Lószerszám-elsősegély. Azért az sem árt, ha időben átvizsgálja a nyerges a felszerelést, s kijavítja a hibákat, kicseréli a kopott részeket a túra előtt. Jobb, mint a drótozás. * Bőrlyukasztó (csapatonként elég egy) * Tartalék kötőfék, vezető szár, kantár, zabla 3-5 lovanként egy-egy * Nyeregtáska * Nylon vagy zsák amivel eső esetén le lehet takarni a nyeregtakarót (ha megázik, igen büdös tud lenni) * Mobil villanypásztor, akkus (nyilván csak, ha autós hozza a helyszínre) FŐZÉS, SÜTÉS ESZKÖZEI * Dugóhúzó * Sörnyitó * Bogrács, kés, fakanál, fűszerek, stb. * Jack bácsi, valamint barátai és üzletfelei

A lovaglás tanításáról		2005.02.12. 10:22
Az alább ismertetett módszer nem újkeletű, mondhatni kifejezetten régi, hisz több mint 130 évvel ezelőtt már alkalmazták. Ennek ellenére nem idejétmúlt sőt, nagyon is időszerű, mégsem ismerik és ezért nem is igazán alkalmazzák széles körökben. Napjainkban a legtöbb lovasoktató nem tulajdonít kellő jelentőséget lovasai testtartásának, kezük függetlenségének, illetve a lábak helyzetének, épp ezért nem is törekszik az innen eredő hibákat korrigálni. Pedig ezek képezik a lovaglás alapját, s mint ilyen, nagyon fontos tényezőt jelentenek a balesetek megelőzésének szempontjából is. A kezdetek A "jó", azaz független kéz mindenek előtt a helyes üléstől függ és nem fordítva. Ezért tartom fontosnak a kezdő lovast mindaddig szárak nélkül lovagoltatni, amíg mindhárom jármódban nem ül biztosan, akár kengyellel, akár anélkül. Fölösleges a lovast rögtön a kezdetektől állandóan figyelmeztetni a helyes láb- és kéztartásra; amíg nincs meg az ülésbiztonság, úgysem tudja fölvenni a helyes tartást, később ez szinte magától fog kialakulni. Ellenben haladó lovasoknál nagyon fontosak az időről-időre visszatérő futószáras ülésjavító gyakorlatok. Téveszme, hogy a kezdő lovast szinte csak ügetés jármódban tanítják. Ez az a jármód, amelyet a legnehezebb elsajátítani, épp ezért a jó ülés kialakításának szempontjából célszerűbb, ha a kezdő eleinte csak lépésben és lassú vágtában lovagol. Ehhez természetesen szükség van egy olyan lóra, amely képes futószáron lassan és egyenletesen, végig tökéletes egyensúlyban vágtázni. Lovagoljon a kezdő lovas szárak nélkül és kengyellel, melyet csatoljunk olyan hosszúra, ami a lovasnak kényelmes; inkább legyen egy kicsit rövid, mint hosszú. Később, ahogy megszilárdul az ülése, hozzá lehet szoktatni fokozatosan a hosszabb kengyelekhez, amelynek segítségével nagyobb befolyása lesz a lóra. Mindig ügyeljünk azonban arra, hogy a lába nehogy a kengyelbe szoruljon, ne is csússzon bele túlságosan; lehetőleg fixen maradjon az elülső talpközépen. Lépés közben gyakoroltassunk lovastorna-elemeket, amelyek bemelegítésnek is kiválóan alkalmasak. Legelőször is dőljön a lovas előre, és ölelje át a ló nyakát. Majd dőljön hátra, feküdjön le a ló farára, a fejét is tegye le - így kénytelen ellazítani és homorítani a hátát, amivel megelőzhető a későbbi görbe ülés. Ez után - immár kiegyenesedve - fordítsa el felsőtestét jobbra és balra, a medence elmozdítása nélkül, valamint nyújtott kézzel végezzen karkörzéseket. Hajoljon ki oldalra, és érintse meg jobb kezével bal csizmája orrát, majd ugyanezt a másik irányba ismételje meg. Ha nyereg nélkül lovagol a kezdő lovas, gyakorolhatja a "malom" és a "zászló" nevű gyakorlatokat is. Legcélszerűbb ilyenkor voltizshevedert alkalmazni. Malom során emelje át egyik lábát a ló nyaka fölött, hogy oldalt üljön. Majd a másik lábát a ló fara fölött, így háttal ül. Folytassa ezt, míg teljesen körbe nem fordul, majd ismételje meg ellenkező irányba. Zászlóhoz térdeljen fel a ló hátára, egyik lábával támaszkodjon meg oly módon, hogy lábfejét megtámasztja a ló gerincén, majd másik lábát nyújtsa hátra, ellentétes karját pedig előre, és tartsa meg néhány lépésen keresztül. Gyakoroltassuk ezeket a mozdulatokat minél többször, minden lecke alkalmával. Mind vágtában, mind később, ügetésben engedjük kapaszkodni a lovast, ha szükségét érzi. De soha ne kapaszkodjon mindkét kezével az első nyeregkápába, avagy nyakszíjba. Ezzel csak azt érnénk el, hogy hátát meggörbítve előre dől. Kapaszkodjon egyik kezével az első, másik kezével a hátsó nyeregkápába, mégpedig úgy, hogy mindig a belső kéz legyen hátul. Ily módon a válla befele, a kör közepe felé fordul, ülése pedig egyenes lesz. Figyelmeztessük arra is, hogy mindig dőljön kissé hátra, akár vágtában, akár tanügetésben lovagol - így kevésbé dobálja a mozgás, valamint lehetőség szerint minél mélyebbre eressze le a lábszárát, amennyire az a bizonyos kényelmes hosszúságúra csatolt kengyelszíj engedi. Amint a lovas kellő önbizalommal rendelkezik és a lassú vágtát megtanulta biztosan kiülni, elkezdhetjük ügetésben is futószárazni. Tanügetéssel kezdjünk, lovagoljon a lovas kengyellel, kétkézzel kapaszkodva az előbb ismertetett módon. Elég, ha arra ügyelünk, hogy térdét ne húzza fel, és lehetőség szerint felsőtestét hátra döntve igyekezzen minél jobban kiülni a ló hátának lengését. Ha ez már jól megy neki, gyakoroltassuk az ún. "kétpontos" ülést, vagyis lovagoljon kikönnyítve, beleállva a kengyelekbe. Itt az elvárás az, hogy folyamatosan kikönnyítve tudjon maradni, ne huppanjon vissza. Figyelmeztessük, hogy lábát húzza hátrébb, mint általában, jóval maga alá, másképp nem tud megtámaszkodni a lábszáraival. Ha már mind a tanügetést, mind a kétpontos ülést elsajátította, elkezdhetjük a könnyűügetés tanítását. Fogja a nyerget még mindig két kézzel, míg teljesen biztosan nem üget, illetve nem vált simán, zökkenőmentesen, az egyensúly elvesztése nélkül a tanügetés, a könnyű- illetve a kétpontos ügetés között. Fontosnak tartom a kezdőnek mihamarabb megtanítani a lábváltást, mégpedig nemcsak magát a mozdulatot, hanem elmagyarázni azt, hogy mit jelent, és miért kell helyes lábra ügetni. Ennek az ideje akkor jött el, amikor a lovas már megérezte és meg is tanulta a könnyűügetést, véletlenül sem véti el az ütemet. Amikor idáig jutunk kezdő lovasunkkal, elkezdhetjük gyakorolni vele az ügetésben és vágtában való lovaglást kapaszkodás nélkül, illetve a kengyel nélküli lovaglást. Tegye kezeit előszöt a combjára, majd csípőre, végül tarkóra, gyakorolja ezt könnyűügetésben vagy lassú vágtában. Vegyük el tőle a kengyeleket, és tegye azokat keresztbe a ló marján, a nyereg előtt, vagy vegyük le őket a nyeregről kengyelszíjastul. Igyekezzen ilyenkor lejjebb nyújtani lábszárait, mint amikor kengyellel lovagol, s próbáljuk megtanítani az alsó lábszáraival kapaszkodni - mintha a lábaival át akarná ölelni a ló hasát. Kengyel nélkül lovagoltassuk tanügetésben, vagy lassú vágtában és engedjük kapaszkodni; eleinte ne kívánjuk tőle, hogy könnyűügessen ily módon. Amint megfelelő biztonsággal lovagol kengyelek nélkül, megpróbálhatjuk elhagyni a kapaszkodást. Fontos, hogy semmit ne erőltessünk a kezdő lovasra, amíg bizonytalan; ne fárasszuk ki, hagyjuk pihenni, amikor neki tetszik; és törekedjünk a változatosságra: ne ismételtessük unásig ugyanazokat a gyakorlatokat! A labdázás Amint kezdő lovasunk már némileg otthonosan, biztonságban érzi magát a ló hátán, elkezdhetjük gyakorolni a labdázást. Tehetjük ezt még az előtt, hogy elkezdtük volna a kengyelek nélküli lovaglás gyakorlását, ugyanis eleinte a labdázást is kengyelben végezzük. Elég, ha arra ügyelünk, hogy a lovas a nyereg közepén üljön, és lába ne szoruljon bele a kengyelbe, minden más esetleges hibával ráérünk később foglalkozni. E célra a legmegfelelőbb egy nem túl könnyű, de nem is nehéz gumilabda, amely legyen olyan nagy, hogy egy kézzel tarthassa, de csak két kézzel foghassa meg, ha földobta. Kezdjük a gyakorlatot lépésben, a lovas dobja föl a labdát, és fogja meg, eleinte nem kell fél méternél magasabbra dobnia. Később folytathatjuk ügetésben, és lassú vágtában, és a lovas dobhatja magasabbra a labdát. Mivel a labda a legritkább esetben esik vissza oda, ahonnan a lovas földobta, hanem egyszer előre, máskor hátra vagy oldalra, a lovasnak mindenfelé utána kell hajolnia, hogy megfoghassa. Ilymódon lovasunk ülése hajlékony lesz, és lábainak helyzete is korrektté válik, anélkül, hogy erre figyelmeztetni kellene. Amikor ugyanis hátrafelé kell hajolnia a labdáért, combját önkéntelenül lejjebb ereszti, így ellensúlyozva, hogy hátul leessen. Figyeljünk azonban arra, hogy ha a lovas elvesztené a kengyelt, vagy egyensúlyát, illetve elfárad, a lovat azonnal állítsuk meg. Ha kellő biztonsággal labdázik kengyelben lovagolva, megpróbálhatjuk ugyanezt kengyelek nélkül. Eleinte, ha elejti a labdát, kézből kell neki visszaadni, mégpedig lépésben, később dobhatjuk neki a kör közepéről. Eleinte dobjuk neki a labdát magasabb ívben, később egyenesen, gyorsabban, nagyobb erővel. Amikor már mindezek jól mennek a kezdő lovasnak, egy segéd, vagy másik tanítvány beállhat a körbe, és onnan a lovassal folyamatosan egymásnak dobálják a labdát, akár két labdát, keresztben. Ekkor a lovas még mindig nem kapott kantárszárat a kezébe. Megtörténhet, hogy később, amikor már szárakkal lovagol, éppen a labdázás miatt nem tudja majd nyugodtan, mozdulatlanul tartani kezeit. Ezen hibának elejét vehetjük, ha néha arra kérjük, hogy tartsa a labdát a nyeregkápa fölött, olyan mozdulatlanul, amennyire csak bírja. Föl- és leugrás Legjobb rögtön az első leckék során gyakoroltatni a lovassal, hogy leugorjon a nyeregből. Később több bátorsága lesz fölugrani, ha tudja, hogy szerencsésen leér akkor is, ha a fölugrás esetleg nem sikerülne. Csinálja eleinte a le-, majd később a fölugrásokat is mindkét oldalra, ez nagy hasznára lesz majd később, esés közben is tud majd magán segíteni. Először mindkét lábát vegye ki a lovas a kengyelből, emelje át jobb lábát a ló nyakán, majd így ugorjon le előre. Ugyanezt gyakorolja jobb oldalra is. Figyeljünk rá, hogy a lábát minél gyorsabban, magasan és behajlítva emelje át a ló nyaka fölött úgy, hogy az testéhez minél közelebb legyen. Ezt a mozdulatot ismételtessük meg a lovassal sokszor, hogy biztonsággal csinálja, és lába ne akadjon meg akkor sem, ha a ló fölemelné a fejét. Ezek után megtanulhatja olymódon, hogy lábát a ló fara fölött lendíti át, és hátrafelé ugrik le. Amikor a leugrást kellőképpen begyakorolta a ló álló helyzetében, jobbra és balra, előre és hátrafelé is, elkezdhetjük gyakoroltatni vele lépésben, ügetésben és lassú vágtában. A fölugrás gyakorlását érdemes voltizshevederrel kezdeni, hogy a lovas megkapaszkodhasson a heveder fülében. A ló lassú vágtában haladjon, a lovas fusson mellette azonos ütemben. Mihelyt a taktust eltalálta, páros lábbal ugorjon a földre a ló elülső lábainál, és felsőtestét kissé előredöntve jobb lábát lendítse fel a lóra. Ha a kezdő lovasnak nincs elég bátorsága ehhez a gyakorlathoz, tanítsuk fölugrani a ló álló helyzetében. Álljon a nyereghely vonalában, arccal a ló felé fordulva, hajlított térdekkel vegyen lendületet és hasaljon föl a ló hátára. Ebből a helyzetből a ló gerincén megtámaszkodva nyomja ki magát és emelje át jobb lábát a ló hátán. Ha már jól megy lovasunknak a föl- és leugrás szőrén, illetve voltizshevederrel, gyakoroljuk nyereggel is. Akadály ugratása Még a labdázás tanítása előtt, illetve azzal párhuzamosan beiktathatjuk kisebb akadályok ugratását. Helyezzünk el a futószáras kör szélére egy rudat először a földre úgy, hogy az a kör sugarát fedje. Haladjon rajta keresztül a ló minden körben, minden jármódban. Így a lovas hozzászokhat, hogy a ló hosszabbakat vagy rövidebbeket, esetleg magasabbakat lép, amikor a rúdhoz ér. Ez után megemelhetjük a rudat körülbelül 20-30 cm-es magasságba, de legfeljebb csak annyira, hogy a ló ne ugorjon nagyot fölötte, egy kicsit megemelt ügetőlépéssel vagy vágtaugrással átjuthasson rajta. A lovas üljön nyugodtan és mozdulatlanul a rúd fölött is, nem kell kiemelkednie, elég, ha kissé előredönti felsőtestét, majd amint a ló átért a rúdon, újra felveszi a helyes tartást, felsőtestét visszaviszi függőlegesre. Kössük össze ezt a gyakorlatot a labdázással, mégpedig kérjük a lovastól, hogy dobja föl a labdát a rúd előtt, és csak akkor kapja el, amikor átért rajta. Dobhatja egyre magasabbra, és ahogy megjön a bátorsága, gyakorolhatjuk ügetés után lassú vágtában is a rúdon való átugratást. Ügyeljünk rá, hogy a ló sebessége lehetőleg állandó maradjon, ne gyorsítson és ügetésbe se essen vissza. Amikor a lovas már nem zavartatja magát az ugrástól és jószerével tudomást sem vesz róla, ülése biztonságát megtartja, megpróbálhatjuk kengyel nélkül, majd fokozatosan megemelt rúd fölött gyakoroltatni. Ha mindezen gyakorlatokon sikeresen és nagy biztonsággal túljutott kezdő lovasunk, alighanem elmondhatjuk, hogy ülése már kellően szilárd és biztos ahhoz, hogy szárakat vegyen a kezébe. Ügyeljünk arra, hogy puha kézzel, mozdulatlanul tartva fogja a szárakat. Gyakoroltassuk vele továbbra is az alacsony akadályok ugratását, akár futószáron, akár anélkül. Hasznos, ha megtanítjuk neki, hogy az ugrás fölött kezét előrenyújtva engedje lazára a szárakat, akár dobja előre a ló nyakára, ez a mozdulat hasznára válik; így később nem ránt bele a ló szájába akkor sem, ha elmarad a ló mögött az ugrás pillanatában. Ha lába az ugrás fölött hátracsúszna, rögzítsük a kengyelszíjat a hevederhez, egészen lent, a kengyel fölött, így ugrassuk egy darabig. Ez segít korrigálni a lábtartását, ám ne használjuk huzamosabb időn keresztül, nehogy hozzászokjon.

A westernnyeregől		2005.02.12. 10:19
A legfontosabb kellék a nyereg. Minden mást akár el is hagyhatunk, ha lovunkat célirányosan tanítottuk, menni fog kantár, zabla nélkül is, de a nyereg szükséges. Néhány kilométert szőrén is meg lehet tenni, hosszabb távon azonban mindkét fél részéről jelentkezhetnek sérülések. A westernnyereg közel sem olyan univerzális, mint a sportnyereg. Az angolban hagyományos módon nem lehet benne lovagolni, mert robosztus felépítése, magas kápái és a kápaszarv miatt kényelmetlenné teszi a könnyűügetést. Eredeti funkcióján kívül csak hobbi - valamint túralovaglásra alkalmas igazán, ezekre viszont nagyon ajánlott. A súlyából adódóan rengeteg ellenérzést vált ki a lovasokból, alaptalanul. Nézzünk csak egy átlagos, nyolcvan kilós embert, húsz kilós westernnyereggel! Bizonyára sokan láttunk már száz kilót meghaladó embert lovagolni, aki, bizony az 1-1.5 kilogrammos szuperkönnyű gyöngyvászon sportnyeregben is többet nyom, mint az előző páros. Ezenkívül lássuk be: micsoda elhanyagolható súlyt jelent akár az előbbi, akár ez utóbbi egy normál alkatú, 5-600 kilós lónak! Nekem négy éves arab kancám van, kb. 400 kg-ot nyomhat, és néha úgy fickándozik a kilencven kilogrammos összsúly alatt, hogy komolyan kapaszkodnom kell. A jó nyereg - díszítéstől függetlenül - minden pénzt megér, míg a rossz nyeregnek ingyen sem vesszük hasznát. Sajnos ez utóbbihoz nagyon könnyű hozzájutni, ott vannak a legtöbb lovasboltban, a másodkézből eladó nyergek egy részét is ezek teszik ki. Az igazán jó darabokat kellő körültekintéssel, egyéni kívánságoknak megfelelően kell vásárolni, vagy méret után rendelni gyártótól. Soha ne a küllem alapján válasszunk! Az első kritérium, hogy kényelmes legyen, lónak és embernek egyaránt. A kényelmet egyik fél számára sem a párnázat jelenti elsősorban, hanem a forma. A felfekvő felületnek pontosan kell illeszkednie a ló hátára, figyelembe véve a marszöget, a mar magasságát és a párnafák csavarodását, vagyis hogy a párnafák követik-e a lapockától a hát felé haladva a szögek terülését. Ha ezek az adatok megfelelőek, nyergünk minimálisabb párnázattal sem fogja feltörni a lovat, és most már foglalkozhatunk saját kényelmünkkel is. Vizsgáljuk meg az ülőrészt! Nem jó, ha túl lapos, az sem, ha túl "hordós", vagy szögletes. A kényelmetlenre sikerültet gyakran kipárnázzák, így rövid távon jó ülés esik benne, de később a párna összeesik, s átérezni rajta a szögleteket. Legjobb, ha a felület kemény, de ideális a formája. Nem is sejtenénk, mennyi minden múlik a formán! Nemrégiben volt szerencsém találkozni egy katonai nyeregvázzal, amely az amerikai McLellan cég keze munkáját dicséri. Tulajdonosa egy szál nyeregalátéttel és egy pár kengyelszíjjal használja. Ilyet azelőtt el sem tudtam volna képzelni, de közelebbről megvizsgálva kiderült a turpisság. Formájával párnázat nélkül is képes ellátni funkcióját, mi több, határozottan kényelmes. Tökéletesen illeszkedik, ott gömbölyödik, ahol kell, simul a használójához. Szinte már vonzalmat kelt az emberben... A második szempont a nyereg hossza. Értendő ezen mind az ülőfelület, mind a nyereg tényleges hosszúsága. Az ülés akkor jó, ha éppen elférünk benne, de még lehetővé teszi a vágta közben szükséges rövid, előre - hátra csúszkálást, hogy kiegyenlítsük a ló mozgását. A nyeregnek pedig, - helyes nyergelésnél - nem szabad belógnia a ló csípejéhez, mert annak oldalirányú mozgása miatt kidörzsölheti azt. Ha ezzel megvagyunk, már csak el kell döntenünk, mire akarjuk használni a nyerget, és ennek megfelelően válasszunk kápaméretet, formát. A meredekebb hátsókápa biztosabb ülést ad, jobban támaszt, a laposabb nagyobb mozgásszabadságot enged. Ugyanígy a nagyobb kápaszarv jobb kapaszkodót nyújt, többmindent akaszthatunk rá, a kisebb kevésbé zavar és kevésbé balesetveszélyes. A kápaszarv szöge csak kényelmi kérdés, illetve a westernsportban a versenyszámokhoz alakítják őket. Fontos lehet még a kengyel mérete, formája, málha felfogatása szempontjából a kötöző (koncsó) szíjak száma, hossza. Attól függően, hogy lovunkat mihez szoktatjuk, szükségünk lehet a szokásos hevederen kívül a westernben használatos, hátsó hevederre is. A sportnyeregtől eltérően a westernnyeregnek előrébb, az első kápa alatt van a hevederfelfogatása, ezért - nem győzöm hangsúlyozni: helyes nyergelés esetén - hátrébb kerül a nyereg a lovon. Így, (mivel a heveder nem a nyereg középpontjánál fogatja azt a lóhoz, hanem előrébb) ha meghúzzuk a hevedert, a nyereg orrnehéz lesz, előrebillenve a hátulja kissé elemelkedik a ló hátától. Ezt kompenzálják egy hátulsó hevederrel, a kettő pedig nagyobb nyeregstabilitást eredményez és ez, valamint a váz kitűnő oldaltartása lehetővé teszi, hogy kicsit lazábbra hagyjuk a hevedereket. A lovat azért kell hozzászoktatni, mert különben könnyen lehet rodeó a móka vége. Először inkább csak hagyjuk lazán, egy ökölnyivel lógni a hasa alatt. A laza hevederek ellenére a nyereg ugyan megőrzi oldalirányú stabilitását, a lapockaizmok és a mar miatt pedig ritkán csúszik előre, de meredekebb emelkedőn hátrafelé elmozdulhat. Ennek elkerülése végett kiegészítőként szügyelőt alkalmaznak. Még valami! Ha lehet, ez egyszer felejtsük el a hazánkban dúló nyugat- és Amerika mániát! Nem kell mindenáron "eredeti" nyerget vásárolni. A stílus őshazáját az anyatermészet zömök, izmos, martalan jószágokkal látta el, míg nálunk a magasabb marúak a jellemzőek. Ha amerikai lóra készült nyerget rakunk egy tős-gyökeres magyar félvérre, az úgy fog billegni a marján, mint kúpcserép a hurkapálcán. Vigasztalásul egy kis kárörvendés: szegény jenki ha nem akar bizonyos idő után a lova nyakán kikötni nyergestül - mindenestül, kénytelen farmatringot alkalmazni. Ezeken túlmenően persze, ha valóban jól akarunk járni, nem árt konzultálni a gyártóval. A jó nyereg titka a készítője műhelyében rejlik, nem mindegy ugyanis, milyen anyagokból készül. Sajnos a kelleténél jóval több nyerget gyártanak le azzal a filozófiával, miszerint ami belül van, nem látszik. Nem kívánom senkinek, hogy szét kelljen szednie egy ilyen példányt, nekem volt részem benne elég. A gond ezekkel rögtön a váznál kezdődik. Kisebbfajta szentségtörésnek számít, ha egy westernnyereg váza nem fából van. Én találkoztam már mindenféle anyaggal, műanyagtól kezdve az üreges üvegszálig. Könnyűek, de ha gyengébb minőségben készültek, nem tartják például a csavart és a szeget, ennek megfelelően hónapok múltán egyszerűen elhagynak magukról dolgokat, amiket lehetetlen visszafogatni. Van aztán, amelyik fa ugyan, de fenyő, ráadásul egy tömbből van marógéppel kifaragva, és olyan rafinált szálirány-elhelyezéssel, hogy kisebb igénybevételnél is gyönyörűen törik. A vázra aztán felkerülnek a nagy alsószárnyak, melyek egy réteg vastag bőr helyett háromrétegűek: középen egy formára szabott farost lemez (!), arra felülről egy vékony bőrborítás (csak ahol látszik), alulról pedig festőhenger-(népszerű nevén teddiber) anyagot kapnak párna gyanánt. Ezt tűzőgép kapcsokkal fogatják a vázra. Az ülőrész alapja egy ugyancsak formára szabott horganylemez lap. Erre kerül a szintén háromrétegű ülőrész: közönséges sárga matracszivacsra vékony bőr, s hogy ezt díszvarrással össze lehessen ölteni, alulra színes pólóanyag. "Csak addig ne essen szét, amíg leviszi a lépcsőn." Ezeket a darabokat 50-100 ezer forintig terjedő áron lehet megvásárolni, s igencsak ki kell nyitnunk a szemünket, ha ilyen árkategóriában kívánunk nyereghez jutni. Fontos már jó előre letisztázni magunkban, hogy milyen igénybevételnek fogjuk kitenni a jövőben, s ennek alapján választani akár egy olcsóbb, de a fontosabb kritériumoknak még megfelelő, vagy drágább, de hosszabb életű, nyúzhatóbb gyártmányt. Igazi minőség hazai viszonylatban 200 és 300 ezer forint között már kapható, külföldön� Nos, láttam már 4000 dollárosat is. Mi a különbség? Zongorázni lehetne. Az a nyereg, amelyikre végül is évek múltán azt mondjuk, megérte az árát, szintúgy a faváznál kezdődik. Egyik fajtája keményfából, egy tömbből faragva készül, de erős nyersbőrrel bevonva; a másikat pedig rugalmas lemezekből rétegelik, vagy vastagabb faszeletekből forgatják össze száliránnyal ellentétesen, majd utána munkálják formára. Ha megfelelően van felrakva és kellő vastagságú, a nyersbőr csodálatos stabilitást kölcsönöz a váznak, szinte törhetetlenné teszi. Vizes állapotban jól nyújtható, száradás közben pedig igyekszik visszanyerni eredeti alakját, ezért a leglehetetlenebb formára is kiválóan ráfeszül, a szegeket és csavarokat pedig erősen tartja. Az ülőrész alapjául is ez az anyag szolgál. Használat során a betonkeményre száradt, formára feszített bőrt a ló kipárolgása enyhén felpuhítja, így az felveszi az ülőgumók formáját, és az ülésbőr a lovashoz alakul. Amennyiben a váz öltöztetésénél a legjobb minőségű és kellő vastagságú bőröket használják, a nyereg idő- és kopásálló lesz, annyira, hogy valószínűleg egész életünkben használhatjuk.